Újdonság, hogy elkezdtem jóslófájásokat produkálni. Olyan érzéshez tudom hasonlítani, mint amikor megjön a menses. Bébibogyó egyre többször piszkálgatja a bordáimat, csak azt veszem észre, hogy zsibbad a mellem alatti rész. Volt egy vicces esetünk is: a húsvétról beszélgettünk, és párom megemlítette, hogy milyen jó lesz, mikor mennek együtt locsolkodni, ingyen sör, ingyen süti, habzsi-dőzsi. Erre pindúrunk rögtön nekiállt ficánkolni, én meg csak röhögtem rajtuk. :D
Fent van a savam is, nyomja ki belőlem a drágám.
2016. június 17., péntek
2016. június 7., kedd
31-32. hét
Mozgalmas két héten vagyok túl, az a helyzet.
A pocakméret elérte a 110 cm-t, szépen gyarapodik a baba odabent. :)
Voltam a laboreredményért, szerencsére negatív, a kúp is használ, szóval most ezen a téren minden rendben. Ám ahogy ez elmúlt, jött a megfázás, ami nem a legjobb időzítés, mert jelenésem volt egy fontos eseményen, mégpedig egy hosszú utazással egybekötve (röviden: a 250 km-re élő bátyám nősült meg), így minden hiányzott, csak betegség nem. Aszkorbinsavat kezdtem el rá szedni kúraszerűen, minden nap egy késhegynyit, mellé ittam kamillateát. Szerencsére hatásos volt a kezelés, hétvégére kutya bajom volt. Sütöttem is sajtos csigát, úgy mentem el. Szerencse, hogy volt szálláshelyünk egész hétvégére, így nyugodtabb voltam. Pénteken segítettem a dekorálásban (persze nem másztam létrát, semmi ilyesmi, csak amolyan szöszmösz munkát végeztem). Szombaton délután kezdődött a banzáj, így délelőtt még rá tudtam pihenni, hogy bírjam. A hangulat és a kaja remek volt, végig maradtam a lagziban, mindössze egyszer dőltem le egy fél órára, de ezalatt is többen odajöttek érdeklődni, hogy jól vagyok-e. Ezúton is köszönöm a figyelmességüket, igazán kedves tőlük! :) Természetesen kicsikét táncoltam is, de túlzásba azért nem estem, ha úgy éreztem, nem esik jól a mozgás, akkor leültem.
Hazaérve várt rám egy nagy feladat, fel kellett készülnöm két modulzáró vizsgára, ami hellyel-közzel sikerült is. Megírtam a dolgozatokat, még nincs eredmény. A teljesítményemre sajnos nincs túl jó hatással az utóbbi időszak álmatlansága. Éjjel sokáig ébren vagyok, egyszerűen nem álmosodom el, de ha mégis, akkor legalább egyszer ki kell kelnem az ágyból meglátogatni a mosdót. Mit ne mondjak, nem túl pihentető így az alvás, főleg hogy ilyenkor ha korán kelek (pl. vizsga napján hajnal 5:30), azt a pocak is megérzi, és azért eléggé tud húzni, fájni. Muszáj ilyenkor napközben is ledőlnöm pihenni.
Másnap ismét a kórházban jártam, ezúttal élvezetesebb célból: a 32 hetes ultrahang-vizsgálaton vettem részt. Mint kiderült, Picur már nem is olyan picur, sőt, a méretei még meg is előzik a kortársakét- a szonográfus szerint egyenesen 35 hetesnek felel meg. A várandósgondozáson végül megegyeztünk a doktor úrral, hogy már nem módosul a szülés ideje, mivel a méretén kívül minden teljesen normális. Megvan az időpont az első NST-re is, hónap végén kell mennem.
Vannak újdonságok pocaktéren is. Az egyik a csuklás, ami mindennapossá vált. Nekem ez olyan érzés, mintha valaki odalent-bent ritmikusan kopogtatna- szegény picit nem irigylem, érzem is, ahogy mocorog közben, nem tetszik neki a dolog. A másik, hogy a mozgása érezhetően megváltozott. Már nem olyan hasremegtetős, kicsit lassabb, viszont érezhetően erőteljesebb. Konkrétan ha az oldalamon fekszem, úgy végig tudja belül húzni a lábát, hogy megrándulok, annyira csiklandozó érzés. :)
A végére pedig egy pocakfotó:
A pocakméret elérte a 110 cm-t, szépen gyarapodik a baba odabent. :)
Voltam a laboreredményért, szerencsére negatív, a kúp is használ, szóval most ezen a téren minden rendben. Ám ahogy ez elmúlt, jött a megfázás, ami nem a legjobb időzítés, mert jelenésem volt egy fontos eseményen, mégpedig egy hosszú utazással egybekötve (röviden: a 250 km-re élő bátyám nősült meg), így minden hiányzott, csak betegség nem. Aszkorbinsavat kezdtem el rá szedni kúraszerűen, minden nap egy késhegynyit, mellé ittam kamillateát. Szerencsére hatásos volt a kezelés, hétvégére kutya bajom volt. Sütöttem is sajtos csigát, úgy mentem el. Szerencse, hogy volt szálláshelyünk egész hétvégére, így nyugodtabb voltam. Pénteken segítettem a dekorálásban (persze nem másztam létrát, semmi ilyesmi, csak amolyan szöszmösz munkát végeztem). Szombaton délután kezdődött a banzáj, így délelőtt még rá tudtam pihenni, hogy bírjam. A hangulat és a kaja remek volt, végig maradtam a lagziban, mindössze egyszer dőltem le egy fél órára, de ezalatt is többen odajöttek érdeklődni, hogy jól vagyok-e. Ezúton is köszönöm a figyelmességüket, igazán kedves tőlük! :) Természetesen kicsikét táncoltam is, de túlzásba azért nem estem, ha úgy éreztem, nem esik jól a mozgás, akkor leültem.
Hazaérve várt rám egy nagy feladat, fel kellett készülnöm két modulzáró vizsgára, ami hellyel-közzel sikerült is. Megírtam a dolgozatokat, még nincs eredmény. A teljesítményemre sajnos nincs túl jó hatással az utóbbi időszak álmatlansága. Éjjel sokáig ébren vagyok, egyszerűen nem álmosodom el, de ha mégis, akkor legalább egyszer ki kell kelnem az ágyból meglátogatni a mosdót. Mit ne mondjak, nem túl pihentető így az alvás, főleg hogy ilyenkor ha korán kelek (pl. vizsga napján hajnal 5:30), azt a pocak is megérzi, és azért eléggé tud húzni, fájni. Muszáj ilyenkor napközben is ledőlnöm pihenni.
Másnap ismét a kórházban jártam, ezúttal élvezetesebb célból: a 32 hetes ultrahang-vizsgálaton vettem részt. Mint kiderült, Picur már nem is olyan picur, sőt, a méretei még meg is előzik a kortársakét- a szonográfus szerint egyenesen 35 hetesnek felel meg. A várandósgondozáson végül megegyeztünk a doktor úrral, hogy már nem módosul a szülés ideje, mivel a méretén kívül minden teljesen normális. Megvan az időpont az első NST-re is, hónap végén kell mennem.
Vannak újdonságok pocaktéren is. Az egyik a csuklás, ami mindennapossá vált. Nekem ez olyan érzés, mintha valaki odalent-bent ritmikusan kopogtatna- szegény picit nem irigylem, érzem is, ahogy mocorog közben, nem tetszik neki a dolog. A másik, hogy a mozgása érezhetően megváltozott. Már nem olyan hasremegtetős, kicsit lassabb, viszont érezhetően erőteljesebb. Konkrétan ha az oldalamon fekszem, úgy végig tudja belül húzni a lábát, hogy megrándulok, annyira csiklandozó érzés. :)
A végére pedig egy pocakfotó:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)