A kórházi napok

Történetemet ott hagytam abba, hogy megszületett a kisfiam. A műtét után lettem betolva a kórterembe, addig azt se tudtam, hova kerülök. Szerencsére a szülésznőm egy tündér, egy négyágyas szobába kaptam helyet a segítségével. Útközben az anesztes srác elmondta, hogy szigorúan feküdnöm kell másnap reggelig, se a fejemet nem emelhetem, se nem fordulhatok az oldalamra, mert erős fejfájás lehet a következménye. Jó egészséget kívánt és gratulált. Remegtem.
A kórterembe aztán jött a párom, egy csecsemős pedig odatolta kocsin a picit, és pólyában mellém tette, majd gratulált és elment. Rögtön kicsomagoltam és magamra tettem, hadd szokja az illatom és tanulja az evést. Utánunk jött a szülésznő is, lefotózott minket, kicsit beszélgettünk. Megdicsért, mennyire ügyes voltam a vajúdáskor, aztán magunkra hagyott minket. Nem tudom, mennyi időt lehettünk együtt hármasban, de minden pillanatát élveztem. :)
Aznap szoptatási időben megkaptam a kicsikémet, de nagyrészt csak aludt, én pedig gyönyörködtem benne. Fáradt voltam, mégis elég rosszul aludtam, minden neszre felébredtem, szokatlan volt az idegen környezet, ráadásul addigra kiment az érzéstelenítő, és fájt a műtét helye.
Másnap reggel volt az első felkelés, zuhanyozás. 6-kor jött segíteni a szülésznő, de mivel csak pár szem kekszet ettem előző éjjel, ezért eléggé rosszul voltam, félúton le kellett ülnöm, a vércukrom is leesett és még a seb is fájt. Konkrétan olyan érzés volt, mintha mindjárt szétszakadna. A következő lépés a vizeletürítés volt. Zuhanyzás végén a katéter a tálcán landolt, úgyhogy a következő felkelés a mosdóba menetel miatt volt. Itt is a szülésznőm segített. Csípett, fájt, ürült ki a vér, minden bajom volt. Ezután már könnyebb volt felkelni, innenstől kezdve sokat ültem, kétszer elmentem a kisbabámért, kijártam a mosdóba, a hangulatom is jobb lett már. Délután bejött látogatóba párom, jó volt vele találkozni. Volt nála a fiacskája is, rettentően élvezték. :) Egyébként gyorsan eltelt a nap, sokan benéztek hozzám: a doki, a szülésznő, a kórházi dietetikus, a gyermekorvos, csecsemősök.
Harmadnap már szinte unatkoztam az előző napi pörgés után, de székrekedésem lett, amire hashajtót kértem. A szoptatás több-kevesebb sikerrel járt: olyan is volt, hogy végigaludta az időt, volt, hogy aktívan részt vett és nézelődött. Egy havercsaj belátogatott hozzánk egyik szoptatási idő után, el volt ragadtatva a kicsitől.
Hazatérésem napjának reggelén indult meg a tej, kemény mellekre ébredtem, örültem is, milyen jót fog lakmározni a kisfiam. Ehhez képest hidegzuhanyként ért a hír, hogy csak 10 grammot evett. Kiderült, hogy ez nem úgy működik, hogy belövell és már lehet is szoptatni, hanem át kell masszírozni, hogy az elzáródott csatornák ürülhessenek. Egy ott dolgozó hölgy segített benne, fájt, mint a fene, de csendben tűrtem, csak a cél lebegett a szemem előtt. (Meg csillagok...) Fejtünk le tejet, az oda lett adva a picinek, a maradékkal megkínáltam szoptatási időben. Végül második körben összesen 200 ml tej ürült ki.
Eközben megtudtam, hogy nem várják meg nálam a 72 órát, nyugodtan mehetek haza délelőtt. Párom azonban úgy dolgozott, hogy nem tudott, csak délután értem jönni, így egyig elfoglaltam magam a fejéssel, utána megnéztem a Promobox csomagot, amit közben kaptam, majd szépen összepakoltam, végül megérkezett és búcsút intve hazalibbentünk.

Szülés utáni Promobox csomag

Ez a csomag a jól ismert macis bőröndben érkezett, szerencsére az előzőnél gazdagabb volt. Hazaindulásom délelőttjén hozta a képviselő, míg "házon kívül" voltam.

 Igen, az ott egy flakon Domestos :D

Természetesen a nagy csomó szórólap itt se maradhatott el, és az is a kukában landolt.

Szülés utáni Felicitas csomag

Még a kórházi bentlétem alatt két csomagot kaptam, egyiket második nap a Felicitastól.Ezek voltak benne, meg a szokásos rakás szórólap, amiket gyors rápillantás után elegáns mozdulattal helyeztem a szemetesbe.

Az eldobható pelenka minta jól jött, mert hazaadásra elfelejtettem hozatni, így ez a promóciós darab volt a fiatalember popóján a hazaúton.

Az utolsó napok terhesként és a szülés

37 hetesen 2 naposan nyakunkba vettük a falut párommal, és elintéztük a csedet (elektronikusan adtam be, nem volt hozzá jogosultságunk, így végül elpostáztam az igénylést), valamint az utolsó dolgokat megvettük, amit lehetett. Az éjszaka kétszer is felkeltem pisilni, második alkalommal fordulás közben nagy fájdalom hasított a derekamba és a hasamba, de nem igazán foglalkoztam vele.
Hajnal háromnegyed 7-kor arra ébredtem, hogy ismét nagyon pisilni kell, ám amikor kiértem a wc-re, hirtelen a magzatvizet éreztem kicsordulni. Megláttam, megszagoltam, úgy elkezdett dobogni a szívem, azt hittem, kiugrik a helyéről. Kimentem szólni páromnak, hogy be kéne menni a kórházba, elfolyt a magzatvíz. Visszakérdezett, hogy ugye szórakozok? Mondtam neki, hogy nem, ez most komoly. 8-kor már a kórházban voltunk, felvettek az osztályra, kaptam antibiotikumot (a fertőzésveszély elkerülése miatt kell, mert a magzatvíz ugye folyt), meg lettem vizsgálva, 3 cm-re voltam kitágulva már. NST-n is voltam, már szép fájások voltak. 10-re már 4 cm-nél tartottunk, rá 20 percre bekötötték az oxitocint, 11-kor már 80-as értéket mutatott az NST. (Vajúdás közben is rögzíti a gép az adatokat.)11:40-kor 6 cm-nél jártunk, de a baba ferdén volt a pocakban, rossz felé nyomta a fejét, ekkor még reméltem, hogy beáll egyenesen és megszülethet természetes úton. Utána viszont leállt a folyamat, a fájások gyengültek, a tágulás lelassult, végül 2-kor nem volt visszaút, vittek a műtőbe és megcsászároztak. A doki elmondása szerint hagyhattuk volna, hogy estig vajúdjak, hátha teljesen kitágulok, de nagyon fájdalmas szülés lett volna és nem biztos, hogy a baba túlélte volna, így ez volt a legjobb választás. 14:35-kor végül felsírt a kisfiam, 3500 grammal és 48 cm-rel.

35-36. hét

Hétfőn gasztroenterológusnál, kedden szülésfelkészítőn jártam. Előbbi helyen tojás okozta kiütések miatt, utóbbin szülőszoba látogatása végett. Sok hasznos dolgot megtudtam, olyan részletekkel, amik engem érdekelnek a szüléssel, kórházi bentléttel kapcsolatban. Meleg időszak jött, elég rosszul viseltem, csikart a hasam, jóslófájásaim voltak, kényelmetlen volt már mindenhogy. kissé hasmenésem is volt sajnos. (Ettünk egy helyen, és fura szagú volt a hús, szerintem romlott volt, csak nem vették észre.) Étvágyam is alig volt. :(
36 hetesen kerül sor az első NST-re, nálam is így volt. Egy kisebb fájást mutatott a gép, ami keményedés volt. Utána még lett levéve kenet is, ami azt hivatott vizsgálni, van-e Streptococcus B. kórokozó a szervezetemben. Ha ugyanis az eredmény pozitív, szülésnél antibiotikumot kapok. Méhszájvizsgálat is járt a kenetvétel mellé, de nincs még jele közelgő szülésnek. Laborba is kellett volna menni, de nem éhgyomorral készültem az NST miatt, így nem végezték el. Toxoplazma csekket azért kaptam. Találkoztam a szülésznőmmel is, aki a legfontosabb pillanatokban velem lesz, kedves hölgy, szépen elmondott mindent, amit tudni érdemes.
A kórház után bababoltba mentünk, ahol megvettük a kiságyat, de előtte szerettem volna a csedet elintézni. Hívtam őket, elküldtek a családtámogatási osztályra. Elmentem oda, ahol közölték, hogy az OEP-hez kell menni. Átsétáltam, ott kiderült, hogy 3/4 órája nincs már ügyintézés, mehetek vissza másnap. Nem kicsit voltam bosszús miatta, hogy nagy pocakkal küldözgetnek ide-oda a semmiért.
Viszont valami történt, mert reggel ahogy mentünk a kórház felé, egy elég rossz állapotban lévő útszakaszon haladtunk át az elég kemény rugózású autónkkal, és végig elég gyakran keményedtem, ami itthon is folytatódott, már 5 percesre is beállt este, végül a magnézium mulasztotta el. Eléggé megijedtem, hiszen még nincs itt az idő, sok minden hiányzik.