Történetemet ott hagytam abba, hogy megszületett a kisfiam. A műtét után lettem betolva a kórterembe, addig azt se tudtam, hova kerülök. Szerencsére a szülésznőm egy tündér, egy négyágyas szobába kaptam helyet a segítségével. Útközben az anesztes srác elmondta, hogy szigorúan feküdnöm kell másnap reggelig, se a fejemet nem emelhetem, se nem fordulhatok az oldalamra, mert erős fejfájás lehet a következménye. Jó egészséget kívánt és gratulált. Remegtem.
A kórterembe aztán jött a párom, egy csecsemős pedig odatolta kocsin a picit, és pólyában mellém tette, majd gratulált és elment. Rögtön kicsomagoltam és magamra tettem, hadd szokja az illatom és tanulja az evést. Utánunk jött a szülésznő is, lefotózott minket, kicsit beszélgettünk. Megdicsért, mennyire ügyes voltam a vajúdáskor, aztán magunkra hagyott minket. Nem tudom, mennyi időt lehettünk együtt hármasban, de minden pillanatát élveztem. :)
Aznap szoptatási időben megkaptam a kicsikémet, de nagyrészt csak aludt, én pedig gyönyörködtem benne. Fáradt voltam, mégis elég rosszul aludtam, minden neszre felébredtem, szokatlan volt az idegen környezet, ráadásul addigra kiment az érzéstelenítő, és fájt a műtét helye.
Másnap reggel volt az első felkelés, zuhanyozás. 6-kor jött segíteni a szülésznő, de mivel csak pár szem kekszet ettem előző éjjel, ezért eléggé rosszul voltam, félúton le kellett ülnöm, a vércukrom is leesett és még a seb is fájt. Konkrétan olyan érzés volt, mintha mindjárt szétszakadna. A következő lépés a vizeletürítés volt. Zuhanyzás végén a katéter a tálcán landolt, úgyhogy a következő felkelés a mosdóba menetel miatt volt. Itt is a szülésznőm segített. Csípett, fájt, ürült ki a vér, minden bajom volt. Ezután már könnyebb volt felkelni, innenstől kezdve sokat ültem, kétszer elmentem a kisbabámért, kijártam a mosdóba, a hangulatom is jobb lett már. Délután bejött látogatóba párom, jó volt vele találkozni. Volt nála a fiacskája is, rettentően élvezték. :) Egyébként gyorsan eltelt a nap, sokan benéztek hozzám: a doki, a szülésznő, a kórházi dietetikus, a gyermekorvos, csecsemősök.
Harmadnap már szinte unatkoztam az előző napi pörgés után, de székrekedésem lett, amire hashajtót kértem. A szoptatás több-kevesebb sikerrel járt: olyan is volt, hogy végigaludta az időt, volt, hogy aktívan részt vett és nézelődött. Egy havercsaj belátogatott hozzánk egyik szoptatási idő után, el volt ragadtatva a kicsitől.
Hazatérésem napjának reggelén indult meg a tej, kemény mellekre ébredtem, örültem is, milyen jót fog lakmározni a kisfiam. Ehhez képest hidegzuhanyként ért a hír, hogy csak 10 grammot evett. Kiderült, hogy ez nem úgy működik, hogy belövell és már lehet is szoptatni, hanem át kell masszírozni, hogy az elzáródott csatornák ürülhessenek. Egy ott dolgozó hölgy segített benne, fájt, mint a fene, de csendben tűrtem, csak a cél lebegett a szemem előtt. (Meg csillagok...) Fejtünk le tejet, az oda lett adva a picinek, a maradékkal megkínáltam szoptatási időben. Végül második körben összesen 200 ml tej ürült ki.
Eközben megtudtam, hogy nem várják meg nálam a 72 órát, nyugodtan mehetek haza délelőtt. Párom azonban úgy dolgozott, hogy nem tudott, csak délután értem jönni, így egyig elfoglaltam magam a fejéssel, utána megnéztem a Promobox csomagot, amit közben kaptam, majd szépen összepakoltam, végül megérkezett és búcsút intve hazalibbentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése