Az utolsó napok terhesként és a szülés

37 hetesen 2 naposan nyakunkba vettük a falut párommal, és elintéztük a csedet (elektronikusan adtam be, nem volt hozzá jogosultságunk, így végül elpostáztam az igénylést), valamint az utolsó dolgokat megvettük, amit lehetett. Az éjszaka kétszer is felkeltem pisilni, második alkalommal fordulás közben nagy fájdalom hasított a derekamba és a hasamba, de nem igazán foglalkoztam vele.
Hajnal háromnegyed 7-kor arra ébredtem, hogy ismét nagyon pisilni kell, ám amikor kiértem a wc-re, hirtelen a magzatvizet éreztem kicsordulni. Megláttam, megszagoltam, úgy elkezdett dobogni a szívem, azt hittem, kiugrik a helyéről. Kimentem szólni páromnak, hogy be kéne menni a kórházba, elfolyt a magzatvíz. Visszakérdezett, hogy ugye szórakozok? Mondtam neki, hogy nem, ez most komoly. 8-kor már a kórházban voltunk, felvettek az osztályra, kaptam antibiotikumot (a fertőzésveszély elkerülése miatt kell, mert a magzatvíz ugye folyt), meg lettem vizsgálva, 3 cm-re voltam kitágulva már. NST-n is voltam, már szép fájások voltak. 10-re már 4 cm-nél tartottunk, rá 20 percre bekötötték az oxitocint, 11-kor már 80-as értéket mutatott az NST. (Vajúdás közben is rögzíti a gép az adatokat.)11:40-kor 6 cm-nél jártunk, de a baba ferdén volt a pocakban, rossz felé nyomta a fejét, ekkor még reméltem, hogy beáll egyenesen és megszülethet természetes úton. Utána viszont leállt a folyamat, a fájások gyengültek, a tágulás lelassult, végül 2-kor nem volt visszaút, vittek a műtőbe és megcsászároztak. A doki elmondása szerint hagyhattuk volna, hogy estig vajúdjak, hátha teljesen kitágulok, de nagyon fájdalmas szülés lett volna és nem biztos, hogy a baba túlélte volna, így ez volt a legjobb választás. 14:35-kor végül felsírt a kisfiam, 3500 grammal és 48 cm-rel.