A harmadik hónap

Másfél kg hízás és 5 cm növés történt 2 hónapos korára, szóval ismét ugrott egy pelus-és egy ruhaméretet. Megkapta az első oltását, szegény nagyon sírt, soha nem fájt még semmije. A születésekor fennálló izomlazaság javult, de nem szűnt meg, így jelentkeztünk a Dévény tornára. A hölgy kezelést javasolt, egyelőre nem tudni, hány alkalom kell. Hetente járunk, mindig sír, de ez szól inkább a kényelmetlen helyzetnek és a számára idegen embernek, mint a fájdalomnak. Meg lett nekünk mutatva a masszázs erőssége-elviselhető, nem fáj. A hatása viszont néhány alkalom után abban nyilvánul meg, hogy sikerül a fej tartása egyre hosszabb ideig. A pici korban nem kedvelt büfiztető póz hirtelen nagy kedvenccé vált, képes érte sírni, ha viszont felkerül, csendben nézelődik. Egyre többet mosolyog, vigyorog tudatosan. Az éjszakák kicsit káoszosak, de alakulnak, már csak egy allalommal ébred hajnalban, miután elalszik éjfél körül (addig többször ki-be kell tegyem). A zenélő forgó egyre érdekesebb, de nem nyúl a tárgyak után. Azt viszont észrevette már, hogy van keze, ránézett és be is kapta már. Az emésztésével gondok vannak, se a színe, se az állaga nem jó, így probiotikumot kapott. Az igazi áttörést a laktáz enzim jelentette, azóta jobb a helyzet. Folytatom a tanfolyamot, amit a fiam születésekor félbehagytam, így szombat délelőttönként az apja és a dédimamája vigyáz rá. Ha éhes, kiszaladok óráról, hogy enni kapjon. Ő ugyanis anyatejes baba, és nem tudja használni se a cumit, se a cumisüveget. Több helyen is jártunk vele, rokonnál, barátnál, hozzánk is jöttek családtagok.