Amikor megtudtam,hogy terhes vagyok, sokakkal ellentétben nem ujjongtam vagy fakadtam sírva,hanem nyugalmat éreztem. Valami már a kezdetektől azt súgta,hogy nekünk sikerülni fog.
Az első időszak elég mozgalmas volt: felléptem több rendezvényen is, végigdolgoztam az adventi időszakot, emellett orvoshoz és vizsgálatokra jártam, mindezt úgy, hogy csak néhány ember tudta,mi történik velem. Fárasztó volt,sokszor le is dőltem pihenni,mégis izgalmas volt a tudat,hogy egy apróság lakik a pocakban.
Szerencsére nem voltak olyan vészes tüneteim: a fáradékonyság mellett mellérzékenység,hasfájogatás,szétszórtság,puffadás, székrekedés volt jellemző,valamint úgy néz(ett) ki az arcom,mint egy tinédzsernek.(Persze nem egyszerre,hanem sorban egymás után,kímél engem a pici :) .)
Szétszórtságomat ismerve,az utókornak való megőrzés kedvéért a pozitív teszt után egy füzetbe elkezdtem dátumokkal írni, mikor mi történik velem,milyen tüneteim vannak,hogy érzem magam- a blogba is innen puskáztam.
Minden ultrahang vizsgálat előtt izgultam,de minden alkalommal hatalmas kő esett le a szívemről,amikor azt láttam, hogy minden rendben van. Azért a 12 hetes vizsgálatnál furcsa volt látni, hogyan kalimpál a kisbaba a hasamban úgy, hogy mindebből semmit sem érzek. Érdekes dolog ez a természet! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése